Pap Gábor: „Nézz egy kicsit a fejembe”
Mottó:
„Az Isteni szolgálatra bármilyen idő alkalmas, és mindaz, amit a haza érdekében tesz az ember, nem egyéb, mint Isten szolgálata.”
(Mátyás király)
Pap Gábor: „Nézz egy kicsit a fejembe”
Pap Gábortól idézünk a könyv kapcsán:
Tisztán kell végre látnunk. Ugyanaz a kéz metéli le rólunk – az árpádi tett túldicsőítésével – a honfoglalást megelőző kárpát-medencei történelmünket (amelyet krónikás hagyományunk egészen a múlt század végi akadémikus hiteltelenítésig magától értetődőnek vett), mondom, ugyanaz a kéz teszi ezt, amelyik nyelvünket is szerves összefüggéseket nélkülöző szóhalmazzá szabdalja szét. Ahogy mi magunk „jövevényeknek” minősíttettünk a saját téridő-rendszerünkben (hazánkban és történelmünkben), ugyanúgy minősíttetnek „jövevénnyé” szavaink légiói is, ugyanakkor, ugyanannak az érdekeltségnek a parancsára.
A kötet fő tanulmánya ugyan „rövid”, ámde igen tömör olvasnivaló. Három történelmi személy vizsgálatát követhetjük nyomon. Ők Nimród, Atilla és Árpád. A vizsgálat nem megszokott, hanem mítikus – ráadásul kifejezetten csillagmítoszi természetű – keretek között történik, azaz e három személyiséget mint olyan minőséget mutatja be, amely minőségeknek az említett három személy csupán aktualizálódása, konkrét megjelenési formája egy-egy alkalmas történelmi helyzetben.
A harmadik tanulmány egy szkíta övcsat „elemzése” (melynek bővebb változata Pap Gábor egy másik könyvében olvasható). Az elemzés kapcsán e tanulmányban is előjön az elemzések fontos kérdése: nem csak térben, de időben is vizsgálni kell az adott „művet”, hiszen sokszor nem pillanatképet látunk magunk előtt, hanem egy egész folyamatábrát. (Ezzel a témával is sok írásában találkozunk Pap Gábornak.)
Vissza a könyvcímekhez