Rudyard Kipling: A dzsungel könyve
Napjainkban – sajnos – leginkább a Disney-féle feldolgozást ismerjük. Vagy a sikeres színpadi változatot.
A könyv azonban ennél sokkal több, már csak azért, mert nem lehet mindent filmre/színpadra vinni, mert egyszerűen nem oda való. Van, amit olvasni kell. A dzsungel könyve is ilyen. Olvasni kell. És örülni Bagira bölcsességeinek, Akela szigorának és szeretetének, Balu kicsit szédelgősségének, lehet dühöngeni Sir Kan már-már aljasságig menő húzásainak, lehet kacagni a Bander-log, a majomfalka viselkedésén, és sorolhatnánk… A könyvtári példányok közül a régebbi kiadás nem csak Maugli történeteit tartalmazza, hanem például Riki-Riki-Tévi, a bátor mongúzét is, több más mesével együtt – érdemes tehát néha korábbi kiadásokat is kézbe venni, mert olyanokat is olvashatunk, amilyenek az újakba nem kerültek bele…
A könyvről: „A bozótban megreccsennek a bokrok, és Farkas apó ugrásra készen, szinte a levegőben torpan meg, mert az orra előtt, egy alacsony ágba kapaszkodva meztelen kisgyerek áll. Soha ilyen pici, gödrös húsú embervakarcs nem került még éjnek idején farkas barlangjába. Maugli, a csupasz emberkölyök, bárhogy került is oda, ott marad, életét megváltotta a Szabad Nép Csapatának gyűlésén Bagira, a Fekete Párduc, egy frissen ejtett fiatal bikával és Balú, az öreg medve, a Vadon Törvényének mestere pedig jó szavával. Mauglit Farkas anyó neveli fel saját négy kölykével együtt, s az emberkölyök éppúgy érti a fű zizzenését, a baglyok huhogását, mint minden más élőlény a vadonban. Idővel oly merészen lódítja magát ágról ágra, hogy a szürke majmok sem különben. Elfoglalja helyét a Gyűlés Szikláján is, s ahogy nő, a falka testvérének tekinti s mindannyian a Dzsungel Urának. Akik Indiában jártak, és sokáig éltek a dzsungel közelében, mind azt állítják, hogy ez a táj semmi máshoz nem hasonlítható. Ott pirosabb a piros, zöldebb a zöld, a vizek és az ég csillogása kékebb és ezüstösebb, s aki egyszer ott élt, a vadállatokra is szeretettel gondol vissza. Rudyard Kipling is Indiában látta meg a napvilágot, ahol apja – angol szobrász és festő – azért telepedett meg, hogy felkutassa India művészetét, az őserdő mélyén rejtőző csodákat. Rudyard Kipling is apja nyomán járt, és bár beutazta a világot, és hírneves író, költő lett, soha semmi nem férkőzött olyan közel szívéhez, mint a dzsungel, és soha semmit nem írt meg olyan szépen, mint a Vadon Népének életét.”
Idézett szöveg: https://moly.hu/konyvek/rudyard-kipling-a-dzsungel-konyve
Kiplingről: https://moly.hu/alkotok/rudyard-kipling/wikipedia
Kölcsönözhető a könyvtárban!
