Fekete István: Tüskevár

 »…Maga javíthatatlan álmodozó, Ladó. Abban is bizonytalan, amit tud. Nos?« - Kengyel kemény szavai egy kamaszfiúhoz.

Azé a Kengyelé, aki ugyan szigorú, de, mint kiderül, vajszíve van, és teljesen átérzi a mérnök szülők felől érkező nyomás súlyát a tanulmányi eredményre vonatkozóan… És ez a vajszív nyitja meg az utat egy teljesen más világba, ahova a főhős Tutajos – a Ladó, azaz Ladó Gyula Lajos – valószínűleg mindig is vágyott, csak magának is bevallani sem biztos, hogy merte.

A könyv LASSÚ. Nincsenek benne a manapság szinte kötelező villámgyors, akciódús jelenetek. Ugyanakkor jól esik belelassulni és magunk elé képzelni például a Kis-Balaton természeti leírásait, a madárvilág életét, az életet a természet nem is mindig oly lágy ölén.

Tutajost nagybátyja, az agronómus István bácsi rábízza Matulára, az öreg pákászra (akinek a keze alatt ő maga is fickándozott), előtte elmondva a játékszabályokat, hogy mindig a maga bőrét viszi vásárra, valamint „szivart lopni lehet, de nem szabad”, mert az ő szeme mindent megjegyez, bár annak idején ő is ugyanúgy lopta a szivarokat Matulának… Aztán sorban jönnek a tanítások Matulától is, aki soha nem kapkod, mindig nyugodt, a napszemüvegről meg csak annyit mond, hogy minek? „Csukja be a szemit, ha sok a nap…” Közben pedig megtanítja Tutajosnak – majd később Bütyöknek is – a természet szépségét, fontosságát, hogy nem biztos, hogy az embernek minden áron bele kell avatkozni, mert a természet bölcs.

Nem szó szerinti idézet…: A kánya megfogja a kis vöcsököt, mert az a dóga. Arra meg vigyázzon az anyja, mert annak meg az a dóga… És mikor Tutajos ragaszkodik a kánya-trófeához, Matula csendben megjegyzi, hogy a kányának is van két-három fiókája, ha meglövik az öreget, azok majd sipákulnak két-három napig, aztán éhen pusztulnak. Nem kell ebbe nekünk beleszólni…

LASSÚ a könyv, de fontosak benne az ilyen, és ehhez hasonló „tanítások” a mai fiatalságnak is.

„Egy vakáció története elevenedik meg a regény lapjain, mégpedig egy olyan vakációé, amilyenről minden fiú álmodik. Két pesti diák - Tutajos és Bütyök – a Kis-Balaton sás- és nádrengetegében tölti a szünidőt, Matula Gergelyt, az öreg pákászt bízzák meg a fiúk nevelésével. Gergő bácsi, aki úgy ismeri a nádak, sások, tocsogók és tavak vadregényes vidékét, mint a tenyerét, szárnya alá veszi a városi gyerekeket, és kijáratja velük a természet és valóság nehéz, de sok örömet, igaz élményt tartogató nyári iskoláját. Halászat, vadászat, egy kis híján tragikus kimenetelű nyári vihar, a török időkbeli Tüskevár felfedezése, egy leheletfinoman bontakozó gyerekszerelem – csak úgy rohannak a napok. Mire a vakáció véget ér, a két fiút szinte kicserélték, búcsújuk a berektől fájó, de nem végleges: a téli szünidőben visszajönnek. A két fiú története az író Téli berek című regényében folytatódik.”

Idézett szöveg: https://moly.hu/konyvek/fekete-istvan-tuskevar

A szerzőről: https://moly.hu/alkotok/fekete-istvan/wikipedia

A nagysikerű TV-sorozat adatlapja a port.hu-n

Kölcsönözhető a könyvtárban!