Szüreti felvonulás

Szokás volt régen az egyes betakarítási időszakok lezárása valamilyen ünnepséggel. A leggyakoribb ilyen esemény – az aratóbálok mellett – a szüreti felvonulás és az azt követő bál.

Nézsán is tartottak szüreti felvonulást még a hatvanas években is, de a szőlőültetvények lassú megszűnésével ez a szokás is lassan feledésbe merült, csak az idősebbek emlegették.

Aztán a 90-es években alakult Faluszépítő Egyesület lelkes lokálpatrióták segítségével és közreműködésével úgy gondolták, hogy ugyan szőlő – művelt terület – már csak szinte mutatóban van a település határában, már csak a kertekben terem itt-ott, csak fel kellene éleszteni ezt a régi szokást. Az elképzelést tettek követték, és azóta nincs olyan év, hogy ne lenne szüreti felvonulás.

A gyülekező a falu központjában, a kastély – kultúrház közötti téren van, ide gyülekeznek a felvonulók, a díszített kocsik, hintók, lovasok. Az egyik hintó – általában a legszebb – a bíró és bíróné kocsija, ők a faluban legfrissebben esküdött párja (vagy ha nem vállalják valamiért, akkor a következő legfrissebb pár).

A menetet a lovasok és a bíró, bíróné hintója vezeti. A zenét falusi zenekar szolgáltatja a menetben, és legtöbbször az esti bálon is ők zenélnek (régen a faluban volt zenekar, napjainkban már nincs, sajnos). A menet útvonala évek óta kialakult állandó útvonal, ami a falu legtöbb utcáját érinti. A menet során hét megálló van, ezek helye is nagyjából állandó. Minden megállónál össztánc van, illetve a felvonulókat megvendégelik. A megvendégelést – ez is hagyomány – alapvetően a környékbeliek adják össze (édes és sós sütemények, zsíros kenyér, házi bor, házi pálinka, ha van, akkor must stb.), illetve az utóbbi években az önkormányzat is besegít elsősorban az innivalók terén.

A menetet a kisbíró vezényli, irányítja, az induláskor és az állomásokon versbe szedett mondókával emlékezik meg a szüretről, és hívja a lakosságot az esti bálba. Az utóbbi évek kisbírója saját gyűjtésű és kiegészítésű verseket mond. Táncolni persze nem csak az állomásokon, közben is szabad.

A menet a kiindulási helyre ér vissza, ahol uzsonnát kapnak, aztán mindenki otthon készül az esti bálra.

Fontosnak tartjuk, hogy éltessünk minden olyan hagyományt, ami még fellelhető a településen, mert ezek olyan alkalmakhoz kapcsolódnak, amik nem csak, hogy hozzátartoznak az életünkhöz, de meghatározzák annak az évbe való belesimulását is.